"Aki szegény, az a legszegényebb"
József Attila a szegénység költője írta e sorokat még 1924-ben. Nyolcvan évvel később a Dunánál, "rakodópart alsó kövén" ülő József Attila szobornál emlékeztek meg október 17-én a szegénység elleni világnapról. Mi is a szegénység, kik a szegények, mit teszünk a szegénység ellen?
"Aki szegény, az a legszegényebb"
"Ha az isten íródiák volna,
s éjjel nappal mindegyre csak írna,
úgy se győzné ő se följegyezni,
mennyit kell a szegénynek szenvedni."
Szegénynek mondjuk azokat, akiknek a jövedelme a szegénységi küszöbnél alacsonyabb. A szegénységi küszöb lehet egy meghatározott létminimum, ebben az esetben beszélünk abszolút szegénységről. De a szegénységi küszöböt meghatározhatjuk az adott társadalomban átlagos jövedelem valamilyen százalékában, ebben az esetben beszélünk relatív szegénységről.
Szegénynek mondhatjuk a társadalom legalacsonyabb jövedelmű részét, például tíz vagy húsz százalékát. A szegénységfogalmat ki lehet terjeszteni olyan módon, hogy nemcsak az alacsony jövedelműeket tekintjük szegényeknek, hanem azokat is, akik más ok miatt (például betegség, alacsony iskolai végzettség) vannak az átlagosnál rosszabb helyzetben. Az utóbbi típusú szegénységet szokták deprivációnak is nevezni. (Andorka) A depriváció valami jótól való megfosztottságra utal.
Az Európai Unióban azokat tekintik szegénynek, akik az átlagos jövedelemnek kevesebb mint hatvan százalékához jutnak hozzá. Ilyen alapon Magyarországon a szegénységi küszöb valahol a havi nettó ötven- és hatvanezer forintos jövedelem között mozog.
A szegénység szempontjából legveszélyeztetettebb csoportok Magyarországon:
-A gyermekek: a nagycsaládokban, az egyszülős háztartásokban, valamint a munkajövedelemmel nem rendelkező családokban nevelkedő gyerekeket veszélyezteti leginkább a szegénység.
-Az idősek közül főként a 75 éven felüliek és az egyszemélyes háztartásban élők szegények.
-Az alacsony iskolázottság és a szegénység közt szintúgy erős korreláció tapasztalható.
-A regionális különbségek elfedik azt a tendenciát, miszerint a kistelepülésen élők – a munkalehetőség és a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt - nagyobb valószínűséggel szegények. Így a nyugat-magyarországi régió kistelepülésein élők valószínűleg szegényebbek, mint a kelet-magyarországi városlakók.
-Szegénység veszélye fenyegeti továbbá a romák, a fogyatékosok és a betegek jelentős részét.
Történeti áttekintés
1945 előtt nincsenek pontos adataink a szegénységet illetően. Pikler J. Gyula az 1911. évi budapesti lakásösszeírás alapján a lakosság háromnegyedére becsülte a szegények arányát. A két világháború között a falukutató irányzat „hárommillió koldus országáról” beszél. Létminimum alatt élt az öt-tíz holdas parasztok és a munkások jelentős része is.
A szocializmus idején nem illett szegénységről beszélni. Tagadták a szegénységet, pedig igen jelentős probléma volt már akkor is. 1962 óta ötévente vannak adataink a KSH családi jövedelem felvételei alapján. 1967-ben egymillió ember élt s létminimum alatt. 1982-ben a lakosság 11%-a, 1987-ben kb. 9%.
Az első szegénység vizsgálatok Bokor Ágnes nevéhez fűződnek. A többdimenziós (munka, érdekérvényesítés, lakás, anyagi helyzet, életstílus, betegség) depriváció vizsgálatban (1985, 1987) arra jutott, hogy a 3-6 dimenzióban hátrányos helyzetűek a „depriváltak”, a lakosság 12%-a. Két dimenzióban szenvednek hiányt a „depriváció által veszélyeztetettek”, a lakosság 16,8%-a.
A rendszerváltás után lényegesen megnőtt a szegénység mértéke. Ennek két oka van, a magas infláció és a munkanélküliség megjelenése. 1993-ban volt legmagasabb a munkanélküliség szintje, 13%. A létminimumnál kisebb egy főre jutó jövedelemből élők aránya 1996-ban 35-40% volt. 1990-től a jövedelemegyenlőtlenségek lényegesen megnőttek.
A szegénység széles tömegek tartós élethelyzetévé vált, az utóbbi években még mélyült is. Ugyanakkor lassan, de szélesedik a jómódúak rétege, a munkanélküliség árnyalatnyi csökkenésével és a minimálbér emelésével megállt a szegények számának növekedése. – tartja Ferge Zsuzsa
A legfrissebb adatok szerint a magyar népesség harmada a nem túl bőkezűen számított létminimum alatt él. Ha a Központi Statisztikai Hivatal által számított létminimumértéket (2003-as adatokból kiszámítva egy főre 37 ezer forint adódik), vagy az átlagjövedelem felét (ez ugyancsak a tavalyi adatokat tekintve 40 ezer forint) vesszük alapul, akkor azt mondhatjuk, hogy abszolút szegénység az ország lakosságának 25-30 százalékát érinti. Ők élnek a szegénységi küszöb alatt. A relatív szegénység kategóriába tartozik a népesség 12-15 százaléka.
Magyar Szegénységellenes Hálózat
2004. áprilisában alakult meg a Magyar Szegénységellenes Hálózat, mely harminckét civil szervezetet tömörít.
A Magyar Szegénységellenes Hálózat a szegénység világnapja alkalmából a Kossuth téren tartott megemlézetést október 17-én. Gosztonyi Géza, a hálózat tagja kiemelte a szociális juttatások emelésének, a munkanélküliek munkához juttatásának és a szegénység csökkentéséért küzdő szervezetek döntésekbe való bevonásának fontosságát. A gyűlésén egy tíz pontból álló nyilatkozatot adtak ki.
A Magyar Szegénységellenes Hálózat olyan civil szervezetek független szövetsége, amelyek tevékenységüket a szegénység megszüntetése érdekében, társadalmi kirekesztés elleni küzdenek. A Hálózat országos, regionális és helyi szinteken szerveződik. A folyamatos működtetést és döntéshozatalt a választott vezetőség, valamint a koordinátor szervezet biztosítja. Koordinátor szervezete a Szociális Szakmai Szövetség.
A Hálózat alapvető céljai:
-annak biztosítása, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztés ügye folyamatosan közbeszéd tárgya legyen, és e kérdések a legmagasabb politikai és szakmai döntéshozatali szinteken is folyamatos képviselettel rendelkezzenek;
-az érintettek minél teljesebb bevonása mellett folyamatos és hatékony érdekképviseleti, lobbi-tevékenység a szegénység és társadalmi kirekesztés megszüntetése érdekében;
-a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő emberek képessé tétele véleményük, javaslataik megfogalmazására, az őket érintő döntések befolyásolására, ezáltal a teljes jogú társadalmi részvételük elősegítése;
-folyamatosan figyelemmel kíséri Magyar Kormányzat szegénység és kirekesztés elleni cselekvési terveit, amelyek megvalósítása az Európai Unió tagországainak gyakorlatához hasonlóan 2005-től nálunk is megkezdődik;
-a szegénység és társadalmi kirekesztés megszüntetését célzó közös projektek kezdeményezése és megvalósítása;
-elméleti ismeretek, tapasztalatok és jól bevált gyakorlatok kölcsönös átadásának biztosítása;
-a szegénység elleni küzdelemben érintett civil szervezetek közötti együttműködések és partneri kapcsolatok kialakításának támogatása és kezdeményezése; a civil szervezetek és az állami/önkormányzati intézmények, kutatóhelyek közötti kapcsolatok, együttműködés javítása;
-a hazai és a külföldi (különösen az Európai Unió területén tevékenykedő) civil szervezetek közötti együttműködések és partneri kapcsolatok kialakításának támogatása és kezdeményezése.
Magyar Szegénységellenes Hálózat
1094 Budapest Liliom u. 8.
tel/fax: +361 216 2866
Európai szinten a szegénység elleni küzdelem
Az Európai Unió Tanácsa 2000 márciusában tartott, lisszaboni értekezletén döntést hozott az uniós szintű társadalmi kirekesztés elleni stratégiáról.
A lisszaboni döntésnek megfelelően 2000 júniusában az együttműködés területeit részletesen szabályozó közösségi akcióprogramot terjesztett elő a Bizottság (ugyanakkor a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzése továbbra is elsősorban tagállami hatáskörbe tartozó feladat marad). Az akcióprogram a 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakra szól, és 75 millió euró összegű pénzügyi eszközt rendeltek mellé. Az akcióprogramot a tagállamok nemzeti akcióterveivel ötvözve kell megvalósítani, ezért 2000 decemberében, a nizzai értekezleten a tagállamok a 2001 júliusától 2003 júniusáig tartó időszakra vonatkozó nemzeti akciótervek kidolgozásában állapodtak meg. Az akciótervekről az Európai Bizottság közös értékelést készített meghatározva a szegénység veszélyét növelő általános kockázati tényezőket, a szegénységet csökkentő főbb eszközöket, valamint a jelentések gyengeségeit és a szegénység és társadalmi kirekesztés területén alkalmazott mutatókat.
Az Európai Unió a csatlakozásra való felkészülés jegyében a tagjelölt országokat is bevonta a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel kapcsolatos folyamatba. Az együttműködés célja, hogy <aB>a tagjelölt államok a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni Közös Memorandumot írjanak alá az Európai Bizottsággal. E dokumentum tartalmazza az adott tagjelölt ország vonatkozásában a társadalmi beilleszkedéssel kapcsolatos fő kihívásokat és az ezekre adandó szakmapolitikai válaszokat, az Európai Unió által meghatározott közös célkitűzések figyelembevételével.
Magyarország 2002 nyarán csatlakozott az akcióprogramhoz, 2003-tól valamennyi meghirdetett akcióban részt vehetünk. Hazánk esetében a dokumentum előkészítése során az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium koordinálja az érintett tárcák tevékenységét.
Ajánló:
Ferge Zsuzsa: Szegénység, szegénypolitika
 | 4.40 (20 szavazat) |
